Menü Bezárás

Szent Korona

Áltudományok leleplezése

Áltudománynak nevezem azokat a megállapításokat kijelentéseket amelyeket akár képzett akár dilettáns emberek bizonyíték nélkül állítanak, és tudományosként mutatnak be. Áltudomány nem jelenti azt hogy nincs valóságtartalma, de azt mindenképpen, hogy nem tudományos, vagyis nincs semmilyen bizonyíték az állítás igazolására. Áltudomány például: a Szent Korona nem lehetett Szent István fején.

A Szent Korona alsó része a keresztpánthoz készült abroncs

A félkész pontos, 8-as osztású abroncsot, a pontatlan keresztpánthoz kellett illeszteni. Ezt az abroncsgyűrű átvágásával és a jobb hátsó negyed megrövidítésével oldották meg. Az eljárást bemutató videóban, megismerhetjük, hogy hogyan lehet a jelenlegi jellegzetességekkel rendelkező abroncsot elkészíteni. A legfőbb jellegzetességek: Az abroncs végeinek összefogása, az összefogás helye, a párta , az első erlik, a hátsó csüngőt tartó gyűrű helye az abroncson, és ehhez viszonyítva az abroncs hátsó kőfoglalatjának helye.

Ahhoz hogy a bemutatott eljárás valóban bizonyítékként szolgáljon nem elég egy lehetséges eljárás igazolása. Szükséges bebizonyítani, hogy kézműves körülmények között nem lehetséges más megoldás, úgy hogy azok a jellegzetességek melyek az igazítás után létrejöttek, és ma is láthatók teljesüljenek. Ebben az esetben a reductio ad absurdum logikai eljárást alkalmazzuk: Feltételezzük hogy létezett egy abroncs (görög) korona. Ez azt jelentené, hogy az abroncsot egy pántból készítették, és nem vágták át. Már itt jelentkezik a lehetetlenség, tudni illik választ kell találni arra a kérdésre, hogy, hogy lehet, hogy az osztást akkor féloldalasan választották. De ezzel még nyugodtan lehetett volna a díszítéseket szimmetrikusan elhelyezni. De nem ez történt, a díszítéseket különböző aszimmetria mértékkel helyezték fel teljesen egymáshoz mérten pontosan. Már ez is elég kell legyen ahhoz, hogy a bizonyítást elfogadjuk. De tovább is mehetünk: a hátsó követ nem a hátul lévő aszimmetriához igazították, hanem a kőmező közepére, javítva ezzel a kinézetet és az összhangot. Mindez természetesen mivel az abroncs osztása nagyon pontos, az kizárja azt a lehetőséget, hogy elől és hátul a díszítések véletlenszerűen ennyire pontatlanul ugyanakkor rendezetten legyenek felhelyezve. De a lehetetlenséget fokozhatjuk még tovább, elfogadva azt, hogy mindezt szándékosan meggondoltan készítették így. Ekkor feltevődik a kérdés, hogy hogyan lehetséges az, hogy mégis ezek az aszimmetrikus eltolódások pontosan a keresztpánt szárak irányába mutatnak. Ez kézműves eljárás mellet csak úgy lehetséges, hogy a keresztpánt szárakat még az összeforrasztás előtt  az abroncshoz igazították. Mivel azonban az abroncs negyedek nem egyenlőek, következik hogy a szárak tetőlemezhez forrasztása kétséges. A Fülöp-szár pedig nagyon ferde ami további megoldhatatlan nehézségeket okoz! Így kijelenthetjük, hogy technikailag többszörösen lehetetlen ez az eljárási mód! 

De létezik egy művészeti szempont is, amely szintén ezt a megállapítást igazolja. Erre nem kisebb személyiség mint Bárányné Oberschall Magda hívta fel a figyelmet. 

A keresztpánt egy egységes stílusú nyugat Európában jól ismert megjelenítési formában készült, magas minőségi szinten. Számtalan ehhez hasonló műtárgyat ismerünk, melyek egy része a galériában is ellenőrizhetők. A keresztpánt elkészítése jóval nagyobb gonddal készült mint az abroncs. (nem vonatkoztatva a zománcképekre) Az abroncs megjelenítése darabos, stílus nélküli üresen hagyott nagy mezőkkel, lecsepegtetett forrasz anyaggal, és túlhevített arannyal. Obersahall felteszi a kérdést, hogy abban az esetben ha a keresztpántot készítették volna az abroncshoz, hogyan lehetséges, hogy ez egy jóval magasabb művészeti szinten készült, úgy hogy minden felület ki van díszítve, és az abroncsot úgy hagyták volna darabosan? 

Így többszörösen is érthetővé válik, a bizonyítás, miszerint az abroncs a keresztpánthoz készült és így egészítette ki azt, egy egységes koronává.