Menü Bezárás

Szent Korona

Hol és mikor készítették a keresztpántot

Technikai szempontok

  1. Zománctechnika: az apostolképek a duplalemezes technikával készültek úgy, hogy a felső vékony lemezt ott, ahol a zománc látható, alakszerűen kivágták, alsó lemezt ott, ahol a zománc található, lesüllyesztették. A süllyesztett rész körvonala párhuzamosan halad a felső lemez kivágott belső élével, 0,3–0,5 milliméterrel beljebb helyezkedik el, mint a felső lemez kivágása.
  2. Limbus (perem). Az apostolképeken részleges limbus található, mint a limburgi Péter-bot zománclemezein. A ritkán alkalmazott limbust Theophilusz presbiter zománckészítési leírásából ismerhetjük meg: „vastagabb szalagot a szél körül kétszer úgy kell tekerni, hogy közöttük rés maradjon”.
  3. Betűk. Az apostolképek zománcbetűs latin felirataihoz hasonló látható a Sion Gospels-könyvfedélen. A betűket a kék mezőszínben a fehér zománc adja ki. Ez a betűforma a latin betűk esetében nagyon ritka.
  4. A sárga szín feltűnően ritka használata egyaránt jellemző a trieri zománcművészetre és a keresztpánt zománcképeire.
  5. A lilás-piros színt csak a 10. század végén és a 11. század elején használták.
  6. A zománcüveg opálos árnyalatát antimonnal érték el. Az antimon azonban az üveggyártásban a 4. századtól a késő középkorig nem volt használatos. Theophilusra hivatkozva az említett időszakban a műhelyek római üvegmozaik kockákat használtak a zománckészítés során.
  7. A korona zománcképei mind vastag arany lemezre készültek. Ez banális kijelentésnek tűnik, azonban fontos lehet, mivel 1000-től 1252-ig nem vertek arany pénzt Európában. Elfogyott az arany, ami volt, azt szinte kizárólag aranyozásra használták.

A művészeti szempontok

  1. Hasonlóság az Egbertschreinnel: a keresztpánt Mindenhatójának és az Egbertschrein evangélistáinak zománcképe azonos egyszerű szendvics technikával készült, míg az apostolképek és az evangélistákat körülvevő zománcképek rácsmezős technikával készültek. Így pontosan azonos rendszer szerint párosították a zománcképeket.
  2. Az összes képen összenéző, kancsal tekintetekkel találkozunk. Az Ottó-korban nem volt ritka a kancsalító szemekkel való ábrázolás.
  3. Az összes alakot ülő helyzetben az ír-kelta ábrázolásmódban jelenítik meg.
  4. Minden száj kissé nyitott helyzetben van.
  5. A rekeszfalakat jellemzően hosszú egyenes vagy hullámvonalas szalagok alkotják a Mindenható felső testén látható spirális rekeszfalak kivételével.
  6. A Mindenhatót írás helyett a nappal és a holddal jelölték. A nap és a hold jellemzően Nyugat-Európában a megfeszített és mennybement Krisztus szimbóluma.
  7. A Mindenható egberti stólát hord. Ezt a megjelenítést különlegesnek tekinthetjük. János apostol lábánál szintén pántvégek láthatók.
  8. Az apostolképek párosával (Fülöp-Tamás, Péter-Jakab, Pál-András, János- Bertalan?) hasonló, de nem azonos díszítésűek.
  9. Az oldalsó mezők az egyes képeken szimmetrikusak, kivéve János apostol jobb és bal oldalát.
  10. Az apostolok attribútumait is megjelenítették, bár Péterén kívül a többi nehezen felismerhető.
  11. Különlegességek a feliratokban PAVLUS: különböző U betűk, THOMAS: a T betűnek papucsa van. Ha a trieri okmányokat, kódexeket figyelmesen tanulmányozzuk, könnyen felismerhetjük, hogy sem az „U” és „V” együttes használata, sem a „Ʈ” nem ritka

Következtetés:

A keresztpánt zománcképei azok elrendezése és díszítése, egyértelműen az egberti műhelyek termékeként jelennek meg. Az időpont a 10. század vége.